A hanami szó szerinti fordításban virágnézést jelent.

A japánok a virágnéző ünnepségeket országszerte mindenütt megtartják, a cseresznyevirágzás idejétől függően időbeli eltéréssel.

A hanami lényege a japán cseresznyevirág szépségének befogadása, az elmélkedés a természet szépségében, illetve a japán kultúrában a nemzeti öntudat átélése.

Hanami a történelemben:

A hanami gyakorlása több évszázadra nyúlik vissza.  Úgy tartják, hogy a Nara-korszakban kezdődött a virágokban való gyönyörködés szokása.Habár először az ume virágzását csodálták az emberek, később a szakura nagyobb figyelmet vonzott magára. A szakurát szentnek tekintették a japánok, és annyira fontos helyet foglal el a köztudatban, hogy még ma is Japán kulturális szimbóluma.

A heian-kori Saga császár átvette ezt a szokást, és ünnepségeket tartott, hogy a szakéfogyasztás és lakoma közben szemlélhessék a virágokat a szakurafák virágzó ágai alatt a kiotói császári udvarban. Úgy tartják, innen ered a hanami.

Magasztaló verseket írtak a törékeny virágokról, amelyekre mint az élet metaforájára tekintettek; gyönyörű, de igencsak rövid ideig tart.

A szakurafák alatt az emberek szívesen fogyasztottak ebédet és szakét jókedélyű lakomák alkalmával.Mivel a cseresznyevirág egyfajta jelképe volt az udvarlásnak is, ez az alkalmat ideálisnak találták párkeresésre is.

Hanami napjainkban:

A japán lakosság folytatja a hanami tradícióját, nagy számban összegyűlve bárhol, ahol virágzó fák találhatóak. Emberek ezrei lepik el a parkokat, hogy lakomázhassanak a virágba borult fák alatt, és olykor ezek a rendezvények akár késő éjszakába nyúlóak. Általában az emberek órákkal vagy akár napokkal előre letelepednek a parkokban, hogy megszerezhessék a legjobb helyeket a barátokkal, családdal vagy munkatársakkal együtt töltött hanami ünnepségre.